A legnagyobb érték
Az élet egy rizsszámlálás ameddig be nem igazolódik a delulu. Csak addig bírd ki ameddig valóra nem váltod az álmaidat.
Mi az amivel a legtöbbet elértem eddig?
Saját magam.
Azt mutatva, hogy bármit meg lehet tanulni, bármit el lehet érni.
Én csak kicsit álmodtam eddig.
Diploma Amerikából. Cognitive scientist. IT-s karrier. Podcast. Coach. Egyéni Vállalkozó. Száraz November nagykövet és Kék Pont Alapítvány kolléga. Búvár. Kipróbáltam már egy pár dolgot és úgy tűnik, hogy sikeresen megugrottam az akadályokat.
Tegnap azt hallottam Alex Hormozi-tól, hogyha sikeres vagy, de nem tudod miért az rosszabb, mintha kudarcot vallottál volna, de tudnád, hogy miért. Az ő véleménye szerint azért, mert a kudarcból lehet tanulni, a sikerből csak úgy nem.
Ez a lényeg, a tanulás, a fejlődés. A buddhisták szerint a tapasztalás.
Hogy lesz ebből siker?
Úgy, hogyha beleengedem magam az életbe. Nem kell stresszelni semmin. Rájövök, hogy minden csak egy döntés. Az én döntésem, hogy hogy érzem magam.
Az én döntésem, hogy a problémát látom vagy a kihívást. Az én döntésem, hogy a zsákutcákat keresem vagy a megoldásokat.
Superhighway az élet. Annak aki úgy áll hozzá, sikerülnek a dolgok. Annak aki azt keresi min lehet izgulni, izgulni fog.
Nem kell aggódni. Minden negy a maga útján.
888 412 1289018
Persze, volt amikor észrevettem egy csomót és aggódtam én is. Valahogy, pillanatokra. Aztán mindig kilogikáztam magam belőle. Felesleges aggódni. Úgyis az van, ami van.
Amit tehetek az az egészséges életmód, magamra odafigyelés. Minden más úgy van, ahogy van. Anyám rákban halt meg. Vagyis a szövődményeiben. Vagyis non-Hodgkin limfómában.
Amit én tudok tenni az az odafigyelés magamra.
Észrevenni amikor egy zsákutcába tartok és megfordulni.
Persze, mondani könnyű. Észrevenni annál nehezebb.
Azért jó a coaching, mert hozzám álalában akkor jönnek az emberek, amikor már próbálkoztak egy pár dologgal és igazán motiváltak a változtatásra.
Ilyenkor könnyebb az irányváltoztatás. Azzal kezdjük ugye, hogy csak azt tudjuk megváltoztatni amit mi tudunk megváltoztatni. Nincs ott a kolléga, a pár, a szomszéd az ülésen. Csak ketten vagyunk.
Ilyen helyzetben, ezeket tisztázva könnyebb magadra nézni és azt mondani; valamit elhibáztam? Milyen irányváltoztatást eszközölhetek?
És ilyenkor könnyű az áttörés.
Amikor ráébredsz a saját hatalmadra. Ezt szeretem látni, amikor valaki eddig egy fólián keresztül szemlélte a világot és a folyamatban rájön, hogy ez egy nézőpont. Nincs gúzsba kötve. Szabad.
Persze, innen tenni is kell a változásért.
És lehet, hogy a sikertörténetekért jött a Kedves Olvasó, de ez inkább egy blog semmint orcátlan önfényezés.
Most a coach coacholja saját magát.
“Mi a maga értéke?” kérdezi újdonsült pszichológusom miközben mesélek neki a férfiakkal kapcsolatos mellényúlásaimról.
Jó a kérdés.
És közben itt ingyen írogatok a nagyvilágba.
“Ki a művét nem félti, el se veszíti.“ írja a Tao Te Ching.
Nehéz megírnom ezt, mert valami igazán ismeretlen kívánkozik ki belőlem.
Létezik az amit elképzeltem?
Soha nem láttam még. Csak fantáziálok.
De közben szeretném elhinni, hogy teremtek. Amit elképzelek, amit csinálok, amit alkotok, befolyásolja a világot körülöttem. Az önmunka segít a körülöttem lévőknek is jobban magukba nézni. Akkor is ha amúgy elkerülnék. És ha nem, akkor meg én kerülöm el őket. Így védelmezve az energiáimat.
Szóval magammal értem el eddig a legtöbbet.
A színpadon, a munkában, a mikrofon előtt, valakivel szemben ülve, valaki mellett ülve. Ez az értékem és ez a mértékem. Én.
Mindig arra buzdítottak a szüleim és a tanáraim is, hogy saját magamba fektessek be.
Az oktatásomba, az értelmembe.
A szépség múlandó. …Amúgy az értelem is.
Minden múlandó.
De a relativizálás helyett újra az a kérdés, hogy mi az ami nekem hasznos: úgy tekinteni saját magamra, mint egy valóban értékes drágaságra. És a tekintés után cselekedni is úgy. Hiába pusztán a tekintés.
Azt első helyre tenni, ami fontos. És aztán amikor azt a fontos dolgot a külső tényezők nem értékelik, akkor megvédeni azt az értékes dolgot.
Akár interperszonális konfliktus árán.
Ki a faszt érdekel a konfliktus. Ha valaki nem bánik jól velem, akkor menjen el mellőlem. Ha valaki számára az értékem nem megy át, akkor nem fogom győzködni. Ebből már úgy tűnik, hogy szerencsésen kinőttem.
Szóval ha magammal értem eddig el a legtöbbet akkor mi mást értékelhetnék, mint saját magamat. Persze, kilogikázom, meg egyértelmű, de az érzelmi megtartás és háttér az ami kell még hozzá. Hogy valahogyan szomatikusan tudjam, hogy úgy van, ahogy mondom.
Úgy van.
Íme a mai üzenetem:
Mindig lesznek akik megkérdőjeleznek, olyanok akiknek nem tetszel.
Hallgass inkább azokra a dolgokra amiket eddig elértél.
Hallgass inkább magadra.
Hallgass a támogatóidra, ha vannak.
Aztán cselekedj konzekvensen.