Melegszik
Ez mutatja, hogy a jó irányba haladunk.
“Mielőtt belelovallom magam, meg kell kérdeznem, hogy hosszútávú, elköteleződött és szerelemmel teli párkapcsolatban élsz?“ - ezzel kéne nyitnom legközelebb amikor ilyen pasival találkozom.
De nem teszem. Pedig, ha valaki, én megtehetném. Jó, most 2 mondattal később jutott eszembe, minthogy ezzel kezdhettem volna.
Nem ezzel kezdem tehát és úgy ér a “barátnőm” szó – egyébként egész hamar beszúrva a beszélgetésbe is –, mint hidegzuhany. Persze, pókerarcom van. Vagy legalábbis szeretném ezt hinni. Nem is kell, hogy pókerarcom legyen. Az arcomra fagyott mosolyból ő is látja, persze. Nem kell megvédenem őt attól, hogy én csalódott vagyok. Örülök neki, hogy ő boldog.
Magam miatt vagyok csalódott. Mert egy pillanat alatt az érdeklődés és a remény találkozásában kicsi, de nagyon csinos fantázialétrát építettem.
De a 2-3 héten belül már másodszorra ilyenbe szaladás alapján arra következtetek, hogy jó irányba fejlődök. Vannak vonzó és értelmes pasik. Már csak az kell, hogy az egyikük szingli is legyen. Persze ez mind nem elég.
Kell még, hogy talpraesett, jó humorú, egzisztenciával rendelkező is legyen; fizikailag és szellemileg vonzó.
Meg perzse az a kicsi adalékanyag, hogy mi ketten szimpatizáljunk egymással. Jól.
Nem veszek hajót. Asszem nem tudnék a vízre költözni egyedül. Vagyis tudnék, persze, hogy tudnék. De nem akarok. Kéne az emberi társaság, ezek az interakciók. Ez a kicsi emberi izgalom. Hiába a Vipassana, nem akarok remete lenni. Még biztosan nem.
Ha már meglenne a Szerelmem, milyen lenne? Együtt nevelnénk a kutyánkat? Esetleg a gyerekeinket? Csodás, tengerparti házunk lenne és egy szép hajónk a kikötőben?
Nem csak szép párt alkotni valakivel, hanem őszinte, partneri, egymás kölcsönös kiegészítésén alapuló, szeretetteljes párkapcsolatot.
Ott van valahol a csodálatos maori üzletemberem vagy talán egy DJ lesz majd aki elnyeri a szerelmem? Ez utóbbi ráadásul IT-s is meg DJ is. Van egyáltalán ilyen? Van hát. Mindegy. Jó volt erre a rövid időre megízlelni egymás figyelmét és aztán elköszönni talán örökre. Tapasztalás.
Először amikor ilyen pasival találkoztam, a fenti kérdés helyett inkább azt kérdeztem, hogy “Van Instagramod?“ - az is elég megtudni, hogy neki is egy szőke szerelme van.
Édes az élet. Mutatja, hogy van miért haladni. Minden csak egy tapasztalás.
Van izgalom.
Egyáltalán nem elveszett a projekt, hanem just in the making.


