Mindig mindent jól csinálni
Mi az a mantra, ami felébresztheti benned a megnyugvást?
Mindent jól csináltam. Mikor kezdem már el így élni az életemet?
Mindent jól csinálok.
Pont.
A többiek folyamatosan ebben vannak?
És nem érzik ennek a feszítését, hogy nem tud mindenki mindig mindent jól csinálni? Vagy pont ez a nyitja, hogy mivel mindenki mindig mindent jól csinál, minden összeér egy szép nagy mindent jól csináló tökéletességben?
Mondhatni minden megoldódik. Minden jó, ha a vége jó. Ez lenne az advaita?
És az is úgy jó, mert a halál is jó.
Az élet is! Természetesen! Nem kell aggódni, csak mondom, hogyha van túlvilág, biztos elég fun lesz, ha meg nincs… arra sem emlékszem, hogy mi volt ezelőtt.
Én vagyok a direktor és a producer és a főszereplő. (Neked meg te.)
Ne írj nekem! Majd én írok magamnak. Jó, nem mondom meg mit csinálj. Csak te se mondd meg, hogy én mit csináljak.
És akivel jó lesz, azzal nem lesz magyarázkodás és erőltetés. (Egyszer volt, aki mondta nekem, hogy tudnom kéne. Én is egyre jobban vágyom rá, hogy csak történjen. És jól történjen.) Akivel tökéletes, azzal csak történni fog. Tudom milyen. El kell engedni. Meg kell engedni. Semmit sem ‘kell‘. Keresni? Na azt végképp nem! Beleengedni magam!
Ebbe a csodálatos életbe, a csendbe a hangok között, beleengedni.
Mihez van kedvem? Hogyan alkotok nagyot? És mit csinálok szívesen?
Tessék, ezek a jó kérdések. Miért, te tudod? Hogyha megtehetnéd, hogy tényleg azt csinálsz, amit csak akarsz, tudnád egyből, hogy mi az amit egy élethosszig szívesen csinálnál… és kivel?
Szeretek szerepelni meg szeretem, ha szerethetek.
Szeretem ha egyenesek és szavahihetőek. Szeretem ha lehet biztonsággal támaszkodni és összekapcsolódni. Saját magába farkába harapó kígyó hát minden? Persze, itt egy tradeoff, ott egy trade(on).
És nagyon-nagyon szeretek lenyűgözve lenni. Persze, aki ismer, tudja, hogy a legkisebb dolgoktól is lázba tudok jönni. Valóban, őszintén, lelkesen, szabadon.
Ő csak úgy tud lenni, ahogy ő van. Mindannyian.
Én meg úgy akarok már végre lenni, ahogy én vagyok. Persze akarás nélkül. Ezt is tanulni kell.
Akarás nélkül. Csak beleengedni.
Mert valahogy a végén megtart. És ez adja a nyugalmat. Hogy nem kell akarni, mert már eleve pont úgy jó.
Hogy tud ilyen kegyes lenni hozzám minden nap az univerzum? (És hozzád?)