100.
Jubileumi, ahogy az AVK podcastban oly sokszor mondtuk már.
Meditálni.
A meditáción keresztül megtalálni az utat magunkhoz. Igen-igen, E/1.
Ez a blog is egyfajta meditáció.
Nekem megtalálni az utat magamhoz.
Úgy látom olyan a világ, hogy annak áll, aki biztos benne, hogy igaza van. Habár minden nagy tanító azt mondta, hogyha valaki azt állítja, hogy tudja az utat, akkor pénzt akar csinálni belőled.
Na jó, nem minden tanító mondta ezt. Azt gondolom, hogy ennek az esszenciáját mondták. Te tudod megtalálni a saját utad. És helyetted nem mondhatják meg, hogy neked merre kell menned.
Én úton vagyok. Mondanám, hogy még nem tudom, hogy hova, de azt tudom, hogy hova. Azt nem tudom, hogy hogyan.
Illetve azt is mondják, hogy az út maga a cél, úgyhogy a magam folyamatos keresésével tulajdonképpen már meg is érkeztem.
Most voltam épp meditálni.
Közben az jutott eszembe, hogyha valóban szimulációban élünk, akkor a meditáció alatt, ahogy végig-szekennelem, tulajdonképp folyamatosan kirenderelem a testem. Mekkora fizika.
Meg az is az eszemben járt /szép kis meditáció/ hogy milyen csodálatos tudatállapotokat renderelhet magának az ember (vagyis én) meditáció közben. Ma mosolyogva álltam fel a meditációs párnáról. Egy óra és 5 perc boldogan repült el a saját fejemben. Milyen örvendetes!
Persze az igazi meditáció nem a meditációs párnán történik. Az igazi meditáció a belső nyugalom megőrzése ahogy a teámba bepottyan a méz adagolója és nem csak az asztal, a laptopom is teás lesz a kávézóban, ahova beültem blog posztot írni. Szerencsére úgy pozicionáltam a teát és a laptopot, hogy csak kicsit lett teás. Semmi letörölhetetlen. Tulajdonképp szerencsés vagyok.
Szerencsés és tökéletes.
Néhányaknak nehéz befogadni ezt a tökéletességet. Úgy gondolják azt jelenti, hogy ők szükségszerűen kevesebbek ettől. Nem látják, hogy ők is tökéletesek. Úgy gondolják a tökéletes azt jelenti, hogy hiba nélküli.
Újra Miles Davis-t tudom idézni. “Do not fear mistakes - there are none.“ Amit ma hibának érzékelsz, arról holnap kiderül, hogy feature. Légy türelmes a világgal, a szeretőddel, a felebarátoddal, az ellenségeddel és szeresd magad ebben az örvénylő valóságban.
Szeresd magad lárifári. Mindenki pont úgy tökéletes, ahogy van. Igen, annyiszor fogom leírni, míg valójában el nem hiszem és meg nem valósítom. Brainwashing myself into the good life; love, luck, luxory, learning. “A loss is like a lesson learned. What is that? Two Ls make a W, baby!” mondja Charlie Rocket. És egy győzelmi W-t mutat.
Olyan úton vagyok, olyan kirobbanó boldogságban, hogy fantasztikus. Ma nagyon sok dolog sikerült.
100. poszt. Végre elkezdtem magamat választani. Ide meditáltam magam 100 poszt alatt.
Még nem tudom, hogy mi és pontosan hogy lesz. De lesz. És nagyon jó lesz. És már most is jó!
Ma örömömben sírtam! Ezt teszi, amikor megengedem magamnak, hogy éljek; Amerikába is megjött a vízum-kérelem jóváhagyása és nagyon úgy tűnik, hogy a végén minden pont összeáll, hogy tökéletesen alakuljon.
Minden csak egy tapasztalás. Az én életem igencsak nagy kaland. Éppen ezért; már most minden pont úgy tökéletes, ahogy van.